Lassan az egész ország kezd egy versenyistállóhoz hasonlítani. A terhek egyre emelkednek. Egy nap csak 24 órából áll. Nem tanuljuk meg az iskolában sem, hogy a legnagyobb érték – az egészségünk. Tologatjuk a minden évben esedékes orvosi szűréseket. Halogatunk és reménykedünk, hogy egészségünk a hajszában is fenntartható. Sokan mennek el idő előtt, fiatalon. Majdnem mindenkiben él az a gyermeki hiedelem, hogy baj bárkivel történhet, csak velünk nem. Az élet rácáfolhat erre, érhet bennünket is meglepetés… Az egészséges életnek, a sportnak nincs igazán kultúrája ebben az országban. A betegségek nem válogatnak, nem számít az életkor. Sokszor csak későn gondolunk arra, hogy milyen jó lett volna, ha még időben szól valaki… Sok a lappangó „gyilkos”. Gondolunk itt a magas vérnyomásra, érrendszeri betegségekre, cukorbetegségre, metabolikus szindrómára, és még sorolhatnánk…
